1. |
||||
|
Hárman voltak ők, Feri és a lányok,
Káprázatos volt minden nélkül a világon.
Nem volt még házuk sem, macskáról sem tudtak,
Nem volt fürdőszobájuk, s ágy nélkül aludtak.
És jött a kígyó - a szemtelen,
Ők azt sem tudták ez mit jelent.
Arankának úgy megtetszett, két kezével átkarolta,
Nem tudhatta ő, hogy harap az anakonda.
És jött az Ádám - a negyedik,
Nem hallottak még róla sem eddig,
pedig az híres nőcsábász volt ám,
Feri sejtette mondjuk, hisz látta Éván.
Hárman voltak ők, Éva és a srácok,
Káprázatos lett volna, ha Feri nem gyűlöli Ádámot.
Egyik este hát nyakát két kezébe fogta,
Éva kiakadt és fejbe rúgta.
És jött a kígyó - a szemtelen,
Éva már tudta ez mit jelent.
Sikítozva mászott fel a fára,
Rápillantott egy piros almára.
|
||||
2. |
Őszirózsa
02:19
|
|||
|
Őszirózsa képe néz rám tegnap óta,
Vázának vizében - eszembe jutsz róla.
Háromszáz óra és poharam leejtem,
Lusta megmérgezés, nem kell kihevernem.
Ez egy őszirózsa töviskoszorúja,
Te meg vigyázz nehogy ujjadat megszúrja.
Nekem már nem kell semmi, nem kell tényleg semmi,
Csak egyszerűen veled akarok lenni.
Piros hotelfotel - kényelmes itt ülni,
Nélküled alszom el, nem fogom kibírni.
Zöldellik a csempe, penész bámul róla,
Rosszabb is lehetne - egy vörös őszirózsa.
Ez egy őszirózsa töviskoszorúja,
Te meg vigyázz nehogy ujjadat megszúrja.
Nekem már nem kell semmi, nem kell tényleg semmi,
Csak egyszerűen veled akarok lenni.
Mert háromszáz óra, mit veled tölthetek még,
Kurva őszirózsa bár elhervadnál.
|
||||
3. |
Szökés a nyugdíjasházból
01:37
|
|||
|
Zoli bácsi és Erzsi néni,
A nyugdíjasház békés lakói,
Kitalálták, hogy megszöknek,
És Zoli bácsi készített egy haditervet.
Csatlakoztak még hozzájuk,
Néhány jó pajtásuk,
Köztük a Rózsika,
Meg az öreg Józsika.
Készítettek egy kötelet,
Átmásztak a fal felett,
De a kötél elszakadt,
A Rózsika meg fennmaradt.
Visszajött a Józsika,
Felmászott a nagy falra,
Leszedte a Rózsikát,
És megcsókolta a pofiját.
Bárki bármit mondhat róluk,
A hűtőmön kint a fotójuk,
Talán nem is gondolnánk,
Hogy mind a kettő pornósztár,
Volt valamikor, nem is olyan régen.
|
||||
4. |
Rigó
02:33
|
|||
|
Káromkodó, kába fekete rigó,
Rigolyáit dalolászva bámul a héjanászba.
Kontroll alatt, kontrollálatlanul,
Más kontúrja mögé bújva, elbújok előled újra.
Utálatos napfény süt le ránk.
Félelmeim féleszűvé változtatnak át,
Már nem is érzem az isten alkoholszagát,
És elbocsájtom a bocsánatért esedezőt,
Én megfogadtam, s állom - már nem veszek levegőt.
|
||||
5. |
20:07
03:20
|
|||
|
Párás már minden, de lélegzem még,
Fáradtságom az üvegre lép.
Homályban járom a Nyolcker kövét,
Ma sem érek nyolcra haza.
Szemforgató hamis rockerek,
Miért járnak köztünk? - bele sem megyek.
A sláger épp úgy szól, ahogy füttyögnek ezek,
Minden csodás.
Elájulok, úgy szédülök,
Ha menetrendre készülök,
Nem szakad rám mind a bánat;
Hazafutok és nem utánad.
Piros-kék fények táncolnak szét,
Órámra nézek, már nulla-hét.
Háromszáz méter, még él a remény,
Szívedre vágyom igazán.
Kapuban állok - hát ennyi volt.
Fáradtságom pár hideg folt,
Kis bűnözésem is pár perc csupán,
Szívedre vágyom igazán.
Elájulok, úgy szédülök,
Ha menetrendre készülök,
Nem szakad rám mind a bánat;
Hazafutok,
Elájulok, úgy szédülök,
Ha nem múlik kikészülök.
Ledőlök a heverőre,
Ráírok a szeretőre.
párás már minden, de lélegzem még,
Fáradtságom az üvegre lép.
Hálószobákon átívelő tél,
- Holnap sem érek nyolcra haza.
|
||||
6. |
Fúj a szél
01:40
|
|||
7. |
Senki nem beszél
02:55
|
|||
|
Senki nem beszél - jobb is így:
Nincs zűrzavar, mi csendesít.
Az országban minden narancssárga,
Ráfekszem az akác illatára.
Semmi sem boldogít, csak eltakar,
Púder arcomon, mit fölkapar.
A szomszéd kertje is kiszáradt,
Festenek rá magyar focistákat.
De mindig, mindig szebb a holnap,
Csak nehogy ma még mást gondoljak.
Miben higgyek én, kérdezem.
Mesét hallani lényegtelen.
A káoszban már semmi sem tiszta,
Hamis mind, mint a zongorista.
De mindig, mindig szebb a holnap,
Csak nehogy ma még mást gondoljak.
|
||||
8. |
Az élet kurva jó
01:20
|
|||
|
Eldobott idő azok után sírni,
Akik nincsenek veled, mikor megpróbálsz élni.
Hangulatot festeni szobádban mit sem ér,
Haldokló szúnyog még véradást remél.
Undorító petcsövek közt illannak a percek,
Félholt kis vágyaidnak mondd még, hogy szeretlek,
Vagy ülj le csak némán és várd a sült galambot,
Ha megetted, a porcogókat csak simán hagyd ott.
Távolléti szűk tereknél szűkös távolságok,
Minek nézel TV-t, ha unod a világot?
Bambuljál tükörbe és mondd saját szemedbe,
Hogy nem találnál senkit a saját helyedre!
|
||||
If you like Senki nem beszél, you may also like:
The Last Remaining Light
by Far Caspian
UK-based Irish musician Joel Johnston creates an expansive indie-rock atmosphere on his latest album as Far Caspian.
go to album
Brooklyn’s Toy City channel the classic sound of ’90s indie rock, marrying barbed guitars to slyly understated hooks.
go to album
The Boy With Pearls For Eyes
by Ollie Cook
Killer tunes from teen indie rocker Ollie Cook, who has an ear for a smart riff and an eye for sharply imagistic observation.
go to album
The Months I Missed
by Mellorine
The songs on the latest from Mellorine range from bright indie to surging post-rock, centered on earnest vocal melodies.
go to album
Delaware artist Rew brings the lo-fi shoegaze vibes on their latest album, with buzzing riffs and drifting, dreamlike vocal melodies.
go to album
perfect forever
by sean thornton
The latest from sean thornton explores dark themes, but they’re handled with a delicate grace in these beautiful bedroom pop songs.
go to album
is that all there is?
by amy michelle
Irish singer-songwriter takes a maximalist, yet intimate, approach to bedroom pop, translating inner dialogue into vast, warm soundscapes.
go to album
